Elérkezett a pillanat, hogy Médiaképzésünk aktív résztvevői is bemutatkozzanak a vakum.hu oldalon. A középiskolás csapat igyekszik korosztályát érintő dilemmákat boncolgatni, így első körben a nem éppen szülőbarát félévi bizonyítványok hatékony túlélésére adnak Nektek ötleteket, saját élményeik alapján…

Mikó János: Nincs gáz, nincs sírás…

A félév utolsó napjai…

2010. január 13.
Elkúrtam. Hogy lehet valaki ilyen béna, hogy egy olyan dolgozatot, aminek előre tudja az összes feladatát, HÁRMASRA írjon meg? Csak velem fordulhat elő ilyesmi? Ha valakinek, akkor nekem ez is összejött. Minek kell pár nappal a szünet után ilyennel szívatni az embert, hogy „Félévzárás jön, holnap TZ”? Nem tudják, hogy a diák egy érzékeny, sebezhető egyén, aki nem bírja a nagy nyomást? Még nem tudom milyen lett a fizika doga, de ez után már félek…

2010. január 14.
Beszedték az ellenőrzőket. A legtöbb tantárgyból már lezártak. Most már nem kell több számonkéréstől tartani. Próbálok kicsit lazítani. Az irodalmat benéztem, az már csak hármas lehet. Nyelvtanból tök jól álltam, de a magyarból írt értekező miatt kaptam belőle egy kettest. Most ez is hármas lesz…vagy megadják a négyest? Hátha a tanárnak van szíve…

2010. január 15.
Irodalomból persze hogy volt felelés. Még most is, amikor már inkább lenyugodnánk, hiszen a félévnek gyakorlatilag vége. De legalább nem én lettem felszólítva. A fizika doga végül nem lett olyan rossz. Ofő tartott egy fél órás szónoklatot, hogy miért nem írjuk be a jegyeket az ellenőrzőbe.Végül negyed háromra kiosztotta az ellenőrzőket (az órának kettőkor volt vége!!). Végre! Hát… nem ez életem legjobb félévije…
De csak kettő hármasom van. Még meg kéne mutatnom anyuéknak…

2010. január 16.
Ma szüleim meglátták „gyümölcsük” félévi eredményét. Végül is egész jól fogadták. A négyes átlag megvolt, úgyhogy nagy gáz eleve nem lehetett, de azért paráztam, amikor anyám kezébe adtam az ellenőrzőt, mert csak kötelező érettségi tantárgyakból álltam hármasra. Most már nyugodt lehetek. A következő hétfőig…

Józsa Bernadett: A félévi bizonyítványról

Mintha még csak most kezdődött volna az iskola, alig értem haza a nyaralásból, és máris eltelt a 2009/2010-es tanév fele. Ami viszont még ennél is hihetetlenebb az az, hogy másfél év múlva érettségiznem kell, pedig még csak most volt gólyatábor. Többek között ez motivál a tanulásra, és megpróbálok mindent beleadni, hogy jól teljesítsek az iskolában.

Mindenki megkapta már a félévi bizonyítványát, ezzel sok esetben meglepetést szerezve a családnak. A jó tanulók szülei számára ez nem lehetett sokkoló, de a rossz tanulók általában titokban tartják jegyeiket. Én nem tartom magam a legjobb tanulónak, de úgy gondolom, a képességeimnek megfelelően teljesítettem a legtöbb tantárgyból.. Ha ez mégse történt volna meg, akkor előkerestem volna a nyelvtanórán tanultakat az érvelésről, és megpróbáltam volna ezeket a gyakorlatban is alkalmazni. Ezzel hitelesebb lett volna a történet, és rájönnének, hogy tanultam valamit a fél év alatt, és nem fölöslegesen jártam iskolába. Talán még azt is elhinnék, hogy a tanár a hibás a rossz jegyeimért, pedig legtöbbször nem a pedagógusok tehetnek róla.

A leggyengébb osztályzatot matematikából kaptam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kell olyan összetetten gondolkozni. Én erről a tantárgyról azt gondolom, hogy nem is nagyon lehet rá készülni, mert a dolgozatban úgyis ismeretlen feladatokkal találkozunk, és az egész a logikán alapul. Ha valaki ebből hiányt szenved, annak nagyon nehéz a többiekkel felvennie a versenyt. Természetesen én ezt is megpróbáltam több, kevesebb sikerrel, és nagyon örülök, hogy most már tudom hány szelvényt kéne megvennem ahhoz, hogy biztosan ötösöm legyen a lottón.

A legtöbb jegyem tökéletesen kifejezi az adott tantárgy iránti lelkesedésemet, ami általában sajnos nem egyenesen arányos a tanulással eltöltött órák számával. Az irodalom és az idegennyelvek állnak a legközelebb a szívemhez, és a biológiát is érdekesnek találom, bár emelt szinten egy kicsit nehéznek bizonyult.

Ennek ellenére sikerült egy nagyon jó félévit bemutatnom, ami talán még jobb is mint a tavalyi. Továbbra is megpróbálok küzdeni, mert most már nagy tétje van az év végi teljesítményemnek. Céltudatos vagyok, már nagyjából sikerült is elhatároznom, hogy hová szeretném beadni a jelentkezésemet, és megpróbálok mindent elkövetni, hogy felvételt nyerjek álmaim iskolájába.

Illés Ágnes: Félév

Szeptemberben, a nyári szünet után beindul újra a hajtás. Mindenki számára nagy meglepetéseket tartogat az új félév. Lehet  új lappal kezdeni, esetleg megint bevágódni a tanároknál, szülőknek megint bizonyítani, hogy: “nem vagyok én olyan rossz, mint ahogy gondolják”. Általában az első pár nap csak ismerkedés a nevelőkkel, hiszen minden évben jönnek  újak. Nem csak nekik szokatlan de nekünk is. Mire belerázódik a tanításba, hogyan legyen hatékony, hogy mi is tanuljunk és jók legyenek a jegyeink is. Nem egyszerű ez senki számára. Az osztályfőnök nagyon sokat ösztönöz bennünket, ne hanyagoljunk el semmit és minden órára tanuljunk, mivel házat se lehet építeni anélkül, hogy az alapok ne legyenek meg, ugyanis összedől és semmi nem lesz belőle. A tanulással is ez a helyzet, minden az előző óra anyagára épül és ez nem csak a jelenlegi évben, de a következőkben is így van.

Idén a 3. évembe kezdtem bele a középiskolában. Nem az első nekifutáson vagyok túl, így arányaiban tudnom kéne mik is az elvárások. Minden tanár másképp várja el, hogy tudjuk az anyagot. Legnehezebb dolgunk a magyarral van. Sajnos vagy nem, de nagy szigor alatt vagyunk. A tanárunk úgy kéri vissza az anyagot, ahogy leadta. Csak annyi a gond az egészben, hogy egész órán teljesen más a téma. A reál tárgyaknál viszont nem igazán lehet tanulni, órán kell megérteni, és ez csak az óraadón múlik. Olyan tanárok is vannak akik úgymond “fejre” osztályoznak. Ott az első benyomás dönt el mindent, és ha valaki megszakad akkor sem kapja meg a jobb jegyet.

Egy hónap alatt mindenki megszokta már, hogy nem lehet lazítani. Frissen visszajőve a szünetből mindenki jól tanul és jól megy minden. De egyszer csak eljön az a pont mikor nem készül valaki órára, aminek bizony egyes a “jutalma”. Ettől általában a diák lehangolódik és rossz néven veszi, ezért már annyira nem is érdekli. Abban a hitben van, hogy még van ideje javítani, hisz hol van még január közepe azaz a  félévzárás. Sokan rosszul gondolják, mert nagyon gyorsan is eljön az az idő. Nemsokkal kezdés után jön az őszi szünet, ami kis pihentetőt jelent számunkra, de utána nem sokkal a téli szünet is következik. Ez nagyobb bökkenő már, mivel több hetes szünet, tele ünnepekkel . Senki sem fordít időt a tanulásra ilyenkor. Mikor visszajövünk, már az utolsó felelésekhez állunk ki a tanári asztal mellé és mondjuk el a mondanivalónkat, esetleg témazáró dolgozatokon törjük a fejünket.

Nagyon gyorsan elrepül az első félév. Idén ennek  a végét január 15-e jelentette. A tanári kar az előtte való napokon osztályozó értekezletet tart, ahol megvitatják,  megfelelő-e a diák számára a kapott érdemjegy. Általában ekkor már mindenki tudja mire is számítson. Fel lehet készíteni a szülőket is, hogy ne érje őket meglepetés, de van aki nem teszi és nem meri hazavinni az ellenőrzőjét ami tartalmazza a félévi bizonyítványát. Én személy szerint, már hazamerek vele jönni, hiszen egész évben beszámolok a jegyeimről így megtudják ítélni, milyen is lesz. Az első félévi biziből mindenki tanul, és ösztönzően is hathat, hogy ennél jobb eredményt kell elérni.