Egyesületünk alapító elnöke köszöntött a SZAFT 1. napján, ám előre megírt beszédét nem tudta elmondani. Ám gondolatait mindenképpen meg akarja velünk osztani, így bemásoljuk a szerkesztett beszédtervet Vágó Gábortól:

Szevasztok! Üdvözlök mindenkit!

A Mozi közösségi térré varázslásával egy régi álmunk vált valóra.
Sok ábrándozás és ötletelés, bejárások, hercehurca, galambpara, festés, takarítás, rendezkedés során mégiscsak eljutottunk oda, hogy a Romkert, a László Károly, a 10 perces Pince és az Ifi Otthon után ismét teret tudunk nyitni a fiataloknak. A Mozi nemcsak abban különbözik az előzőekből, hogy sokkal több ember tudja benne jól érezni magát. A Mozira már az egész város odafigyel, mert sok idősebb kecskemétinek fűződnek szép fiatalkori emlékei ezekhez a falakhoz. Így most a Vákum megmutathatja az egész városnak azt, hogy egyedülálló módon úgy teremt közösségi teret elhagyatott épületekben, hogy az összekötő kapocs az emberek közt nem a habzsoló fogyasztás, hanem a KULTÚRA.
Persze mindannyian tudjuk, hogy a kultúra csak egy hívószó és nem a spiritusza az egésznek, mert a közösség, az emberek közt létrejövő láthatatlan aranyháló, ami élővé teszi a teret. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a VÁKUM akcióinak közössége van és nem közönsége.
EZ a Közösség másról szól, mint a jelenlegi folyamatok körülöttünk a világban.
A kortársainkkal ellentétben mi nem karriert, hanem közösséget építünk.
Nem a rengeteg pénz, hanem az életreszóló élmények amiket gyűjtunk.
Nem hasznos kapcsolatokat, hanem barátságokat kötünk.
Nem a bankszámlaemelkedés az öröm a munkánkban, hanem az, hogy közben jól érezzük egymásközt magunkat.
Tanulunk egymástól, tanítjuk egymást.
Teret nyitunk, hogy mások is kinyíljanak, ha betérnek hozzánk.
De nettől underground ez a milliő, ettől emberi.
Attól, hogy földalatti ez a mozgalom, hogy vannak álmaink nagy szivünk, két kezünk és üres zsebünk hozzá.
A VÁKUM amatőrségében az a báj, hogy magunk csináltuk a kezdetektől az egészet, senki nem irányított minket, a mugunk útját járjuk.
Ez az út ma elvezetett az ország animációval kisérletező amatőr művészeinek a seregszemléjéhez. Ez nem a végcél, hanem egy dobbantó, ami alapja lehet egy új közösség kialakulásához, a vákum újjá születéséhez.

Most jön a seggnyalós rész..

Big ap és hatalmas riszpekt a norvég tesóknak és Demnet Alapítványnak, hogy folyatták a mannát az egyesület bankszámlájra.
A Hírös Park kft-nek és Székely Katának, hogy rendelkezésünkre bocsátották az épületet.
A villanyszerelő arcnak, a hangmérnököknek, hogy szól a soundsystem.
A kocsmáros srácoknak, hogy ma sem maradunk szárazon.
De legfőkébb tiszeteletem azoké, akik órákat, napokat heteket, hónapokat, éveket melóztak ezen a projekten.
Maximál respekt azoknak, akik kivakarták a szarból ezt a műemléket: Lalinak hogy van füle a dolgokhoz, Ferásnak hogy ennyire gyakorlati, Kobzamikinek, hogy a hely híre eljutott sokakhoz, Daczipetinek aki nekiállt a wc-nek, Annának, hogy az utóbbi időben kb beköltözött. Végül, de nem utolsó sorban a hely atyjának és anyjának, akinek köszönhetjük, hoyg ittvagyunk: el presidente Kéri Miklós.

Fasza lesz ez!